Fakivágás

Mielőtt bármit tenne, kérje szakértőnk véleményét.
I
ngyenes* tanácsadással megtaláljuk Önnek és Fájának a legjobb megoldást.
“ha nem muszáj kivágni inkább megifjítjuk!”

 

Szakképzett lakott területi fakitermelőink vállalják:

 

 

Amit nem vállalunk:
A Balaton Felvidéki Nemzeti Park munkatársaival kötött megállapodás értelmében ha a kivágandó fán költési időszakban madár vagy mókusfészket találunk,  azt semmilyen körülmények között nem áll módunkban eltávolítani, a vágást költési időszakon kívülre átütemezzük!
… mi óvjuk a természetet!

Tippek:

– metszés:

– csemete és fiatal-felnőttkorban történő beavatkozások.
Díszfák esetében a metszést nem a bő és jó minőségű terméshozam érdekében végezzük, hanem a fa egészségi állapotának megőrzése miatt, valamint a minél esztétikusabb megjelenésért, vonatkozzon ez habitusra, virágzatra vagy akár a lombozatra. A korona kialakítását már az első évben kell elkezdeni, tehát már az ültetés után gondoskodni kell róla. Lehetőleg már a vásárlásnál olyan példányt válasszunk, melynek egyenes, felfelé ágazó, erőteljes, 1 darab sudara van. Az a fa, amely elágazik, könnyebben hasad, kevésbé áll ellen a kitettségeknek. Célszerű ebben az esetben is arra törekedni, hogy csak a legerősebb sudár maradjon meg, a többit tőből távolítsuk el.
A sudár megléte után nagyon fontos a helyes oldalág-rendszer kialakítása. Az alsó részeken 3-4 erősebb oldalágat hagyjunk meg, míg a felsőbb emeleteken elegendő a 2-3 db. Az ágak közötti vízszintes távolság fajtól és fajtától függ, de általánosságban kb. 20-40 cm legyen. Az oldalvesszők végéről harmad-negyedrészt távolítsunk el (általánosságban jó azért megjegyezni, hogy a vastagabb vesszőket hosszabbra, a vékonyabbakat rövidebbre metsszük).
Amikor kiválasztjuk a megfelelő rügyet, melyből a későbbikben a vesszőt majd az ágat szeretnénk kialakítani, jegyezzünk meg egy fontos szabályt: a legerősebb rügy mindig a hajtáscsúcson helyezkedik el, az ág töve felé haladva a rügyek egyre gyengébbek lesznek, míg a legalsók ún. alvórügyek, melyek igen nehezen hajtanak ki.
Válasszunk mindig a lehetőségekhez képest erős, jól beérett rügyet, mert ezekből erős hajtás fog válni. Nagyon fontos szempont a rügyállás: a korona belseje felé álló rügyből befelé növő hajtás lesz, ami beárnyékolhatja a virágzatot, valamint a fellépett fényhiány miatt a termés nem fog beszínesedni (ha van termés). Az oldalirányban álló rügyből keresztbe növő hajtás lesz, amely továbbfejlődve zavarhatja a szomszédait. A metszést közvetlenül a rügy fölött végezzük, a metszlap felülete a vesszőre nézve ferde legyen. Minél vastagabb a hajtás vagy vessző, annál ferdébbre vágjuk.
A vágási felület a rüggyel szemben történjen, felette nagy csonk ne maradjon (kivéve, ha üreges a szár, mert akkor kissé visszaszáradhat), de ügyeljünk, hogy a rügybe se vágjunk bele, mert abban az esetben kiszárad. Ha vastagabb vesszőt kell tőből kimetszenünk, akkor azt mindenképp ún. ággyűrűre (elágazásoknál egy gyűrű alakú rész veszi körül az ágat) vágjuk vissza. Nem szabad közvetlenül belemetszeni a gyűrűbe, annak szélénél történjen a vágás, különben a seb nem tud beforrni.
Az első évben általában nem végzünk a korona kialakításával, ehhez általánosan 4-5 év szükséges. A legalsó „emeletet”, tehát a korona legalját fajra jellemző magasságban alakítsuk ki. Vigyázzunk, mert néhány faj érzékeny a törzs idő előtti feltisztítására!, pl: gyertyán és a bükk. Egy pár év elteltével a törzsük magától fel fog kopaszodni, az erős oldalágak árnyékolják a tőből eredőket, majd azok fokozatosan elmaradnak. Amikor már dekoratív, élete teljében lévő díszfa tetszeleg a kertünkben, már csak a fenntartó metszéssel kell megtartani a kialakult egyensúlyt. A beteg, befelé növő, elöregedett vagy egymást beárnyékoló részeket távolítsuk csak el. Ekkor már elmondható az, hogy a díszfák esete ellentétes a gyümölcsökével: csak a legszükségesebb esetben metsszük őket!

– ifjító metszés:
Alapszabály, hogy csak akkor végezhetünk erőteljesebb ifjítást, ha az áldozatnak erős a gyökérzete, törzse, az ágai épek, egészségesek, természetesen ez nem a tőből kivágandó beteg részekre vonatkozik.
Mikor van itt az ideje az ifjító metszésnek? Mindenképpen szükséges, amikor a fa idősebb korba lép, a koronarész elöregedik, a törzs felkopaszodik, egyes farészek elodvasodnak, száradnak, vagy egyszerűen csak terméketlenek lesznek, emiattA nem szabad elodázni ezt a folyamatot. A fa jelzi, mikor válik elkerülhetetlenné, pl. gyökértájékon sok tősarjat nevel, koronaszinten pedig a vízhajtások elszaporodnak.
Alkalmazzuk akkor is, ha beteg részeket találunk a fán, túlnőtt, lefűrészelendő ágak sorakoznak, elhanyagolt, túlburjánzott cserjék esetében sem kerülhetjük el. A példányok kivágását hosszú idővel elodázhatjuk, erőteljes metszéssel, csonkolással megfiatalíthatunk egy–egy cserjét, ezzel fiatal hajtások nevelésére serkentjük a növényt, életüket pedig évekkel meghosszabbíthatjuk. Fontos az éles metszőolló, életlen rossz élű szerszámmal roncsoljuk a felületet, így még inkább kitesszük a növényt a fertőzéseknek.
Cserjéink ifjításakor törekedjünk arra, hogy az egy-kétéves hajtásokat hagyjuk meg. A rossz irányba törekvő, elöregedett, felkopaszodott, száraz vesszőket tőből vágjuk ki. Fák metszésekor a koronában lévő hajtásokat akár felére, harmadára is visszavághatjuk. A vessző állapota dönti el, hogy milyen mértékig avatkozhatunk be, ha nagyon vastag, elöregedett az alsó harmad, akkor egy fentebbi szakaszt válasszunk, mert az ezeken fekvő alvórügyek is kihajthatnak, de természetesen sokkal nehezebben.
Először tisztítsuk meg a metszendő farészt, távolítsuk el a vastag ágakon levő, felváló kéregpikkelyt, majd az összegyűlt törmeléket égessük el. A visszametszést mindig a megfelelő szögben és magasságban kell a rügy felett elvégezni, ne túl magasan és ne túl alacsonyan: kb. 2-3 mm-re. Mindig a kifelé mutató rügy felett metszünk. Ha az ifjítást gyümölcsfákon végezzük, mindenképpen számoljunk az idei terméskieséssel, hiszen a csonkolás alkalmával a termőrügyeket is eltávolítjuk. Jó megjegyezni, hogy az erős metszéssel alakíthatjuk a hosszanti növekedést, míg termőágat gyönge visszametszéssel nyerhetünk. Az egész ifjítási folyamatot nem tudjuk befejezni az idei évben, ez folyamatos évről évre visszatérő kerti munkafázis.
A növény biológiai törvénye szerint az idei és még az elkövetkező néhány évben a fánk sok vízhajtást fog hozni, leginkább a csonkolt terület körül. Ennek oka az, hogy a jelentősen megritkított koronához a föld alatt ugyanakkora gyökértömeg tartozik, a fa pedig pótolni szeretné a kiesett koronarendszert. Legfőbb munkánk ilyenkor a hajtások válogatása és ritkítása, válasszuk ki melyiket szeretnénk a későbbiekben erős vezérhajtásnak meghagyni, a többi gyenge hajtást pedig távolítsuk el.
Nagyon fontos, hogy a sebek bezárásáról soha ne feledkezzünk el. Az ujjnál vastagabb metszlapokat vastagon kenjük be sebkezelővel, ezzel megakadályozhatjuk a kártevők vagy fertőzések bejutását. Ne ijedjünk meg, ha a fa metszés után ijesztő látványt nyújt, a túl vastag törzshöz pici korona tartozik majd, de ígérem, pár év helyrepofozódik, és egy jó kis fa áll majd a kivágással fenyegetett helyén.

– öntözés:   …mikor, mennyit és hogyan?

A természet adta csapadék mennyiségével és eloszlásával kapcsolatosan általánosan megállapítható, hogy szinte soha nem felel meg a növény vízigényének! A kellő csapadék hiánya okozta stressz, a növényeket érzékenyebbé teszi a betegségekkel szemben, valamint csökkenti az ellenálló képességüket.
Mikor? Az öntözés idejét a következő szempontok határozzák meg: a növény vízigénye és fajtatulajdonsága, a hőmérséklet, a természetes csapadékmennyiség, széljárás, a napsütés erőssége valamint a növény életkora. Más a vízigénye egy növénynek csírázáskor, hajtásnövekedéskor, virágzáskor és termésérleléskor, ezt mindig vegyük figyelembe. A talaj teljes kiszáradását soha nem szabad megvárni! Déli napsütésben nem érdemes elkezdeni az öntözést, de tévhit az, hogy az ilyenkor kijuttatott víz perzseli vagy forrázza a növények levelét. Az igazi indok az, hogy ilyenkor hatalmas a párolgási veszteség. Célszerű a késő délutáni vagy az esti órákat választani, az ilyenkor kijuttatott öntözővíz reggelig beszívódik a talajba, így csak kevés párolog el belőle. Előnyösebb, mert a levegő hőmérsékletnél rendszerint jóval alacsonyabb hőmérsékletű öntözővíz ilyenkor a már lehűlő növényeket éri.
Mennyit? Fontos szabály, hogy soha nem érdemes spórolni, ugyanis a gyakori, kis adagú víz kijuttatásával sokszor nagyobb kárt okozunk, mint hasznot, ezért alapelv: mindig a maximális vízmennyiséget juttassuk ki. Az öntözések között a lehetőségekhez képest a legnagyobb szünetet tartsuk. A gyakori, kis adagú öntözés sajnos azt eredményezheti, hogy a növény a talaj felső szintjében fog sűrű gyökérzetet fejleszteni, ami nagyon gyorsan kiszárad. A sűrű öntözés s talaj szerkezetét is rontja, levegőtlenné teszi azt, a tápanyagot viszont kimossa a felső talajrétegből valamint a betegségeknek is kedvez az állandó párás levegő. Az alkalmak közti idő elnyújtható egy pár praktikával is: pl. használjunk mulcsot, nem engedi hamar kiszáradni a talajt, vagy lazítsuk a talajt, a víz alsóbb rétegekbe tud eljutni, ha kapával elvágjuk a kapillárisokat, így a talajfelszín közeléből nem tud elpárologni a víz, ezért nem szárad ki.
A mennyit kérdésre pedig a konkrét válasz: 1 m² területen 1 l víz 1 mm –t nedvesít át, tehát 10 cm átnedvesítéséhez 10 l vízre van szükség 1 m²-en. Ez a mennyiség természetesen csak a tankönyvekben helytálló, a valóságban mindig veszteségekkel kell számolnunk, mint pl.: terület lejtése, ilyenkor egyszerűen elfolyik az víz, a víz párolgása, ez történhet közvetlen az öntözés folyamán pl. esőztető öntözés, de elpárologhat a levelekről vagy a növénnyel nem borított talajról is, így sem jut el a gyökerekig.
Hogyan? Esőztessünk szórófejjel vagy csepegtessünk automatán?
Az előzőek előnyei és hátrányai: az esőztetés előnye, hogy a víz a természetes csapadékhoz hasonlóan hullik a talajra, mennyisége jól szabályozható. Hátrányai: ha a szórófej nem porlaszt kellőképpen, a talaj összetömörödik és természetesen a nagy párolgási veszteség. Ha mindezt kézzel végezzük, akkor nagy hátrány még a munkaigényesség is. A csepegtető öntözés lényege, hogy közvetlenül a növények gyökeréhez vezetnek az öntözőcsövek, melyből folyamatosan szivárog a víz. Így a növény levele nem lesz vizes (szemben az előző módszerrel), a levegő páratartalma alacsony marad, így kevesebb betegségre számíthatunk, valamint a folyékony műtrágyák is kijuttathatók vele. A csepegtetés nagy előnye a víztakarékosság, nagy hátránya viszont, hogy telepítése, beruházási költsége igen drága. Érdemes megfontolni az öntözőrendszer saját magunk általi beszerelését, tehát vállalkozó kedvű apukáknak sok szerencsét kívánunk!

– pollenallergia:

Érdemes előretekinteni az egész évre, megismerkedni azokkal a növényekkel, amelyek ültetését kerüljük, illetve, hogy rádöbbenjünk: ezt ki kell vágni a kertünkből!
Csak azokat a növényeket vesszük számba, amelyek a kertünkben fordulhatnak elő, a főbűnösről, a parlagfűről, és egyéb gyomtestvéreiről nem ejtünk szót, hiszen az természetes, hogy a jó kertésznek nincs gyom az udvarán! Sajnos, ha betartunk mindent, az sem jelenti, hogy ezen túl nem kell küzdeni a betegséggel, hiszen a levegőben terjedő pollen nemcsak a kertünkből származhatnak, hanem kilométerekről is. Mégis érdemes megfogadni a tanácsokat, hogy legalább bőrünket, szemünket közvetlenül ne tegyük ki az allergia veszélyforrásainak. A szélporozta növények pollenjei általában a legveszélyesebbek, rengeteg virágport termelnek, és ezek több száz kilométert is utazhatnak. A pollennaptárakból ismerjük őket, mégis jól jöhet az ismétlés: fák közül az éger, a dió, a nyár, a fűzfélék, a nyír, a szil, az ostorfa, a bodza, az olajfa, és a kőris, az örökzöldek közül pedig a „Pinus” félék, a tuja és a kínai boróka. Az allergén cserjékhez tartozik a mogyoró és az aranyvessző, fagyalsövényre pedig ügyeljünk, hogy ne virágozzon!
A pollenallergiásoknak a kötelezően betartandó szabályok:
– A kétlaki növények esetében mindig a nőivarút válasszuk, így elkerüljük a virágpor okozta tüneteket.
– Lehetőleg nemesített kertészeti változatot vásároljunk, mint az alapfajt, mivel a vadon termő növények pollentartalma jóval magasabb.
– Részesítsük előnyben a virágtalan, színes lombjával díszítő dísznövényeket, ezek legalább olyan mutatós díszei lehetnek kertünknek.
– Válasszunk rovarporozta növényeket, ezeknél a fajoknál ugyanis „biztosabb” a megporzás, ezért kevesebb a pollentartalmuk.
– Ültessünk kertünkbe olyan sűrű lombozatú növényeket, melyek jó pormegkötő képességűek.
– Az újonnan nemesített fajták között sok „pollenmentes” fajtát is találunk, ők vagy nem, vagy nagyon kis mértékben termelnek csak virágport (ilyenek általában a duplavirágú fajták is).
– Kevésbé veszélyesek az egynyári, évelő virágaink, bár köztük is akad olyan képviselő, akitől jobb, ha óvakodunk: páfrányfélék spóráira ügyelni kell, a fészkesek közül válasszunk pollenmentes változatot, (pl. napraforgó, őszirózsa, körömvirág), allergén lehet még a ricinus, és ruta (bőrirritációt okoz) is.
– Ha bármilyen növényre gyanakszunk, virágait szedjük le, még azelőtt, hogy szétszórná virágporát.
– Az allergiások kerüljék a fűnyírást, ha ez nem lehetséges, akkor mindenképpen maszkban, vagy valamilyen védőfelszerelésben tegyék.
– A nyírást nem szabad elhanyagolni, ne legyen ideje a pázsitfűféléknek a kalászukat kihozni!
– Bugájukkal díszítő füveket ne telepítsenek a kertjükbe a pollenérzékenyek.
Ha már a kertünkben mindent megtettünk, akkor mi tehetünk még?
– Célszerű a délutáni időszakban (kb. 12 óráig a legmagasabb a pollenkoncentráció) munkálkodni a kertben, mert a meleg levegő magasra viszi a pollent és a gombaspórákat.
– Kertészkedésre válasszuk a nem túl kecsegtető, eső utáni időszakot, ilyenkor minimális a kockázat.
– Tavasszal van a „pollencsúcs”, ekkor lehetőség szerint kerüljük a veszélyzónákat.
– A kertben használt ruhával, cipővel az érzékenyek ne menjenek be a lakásba.
– A kritikus időszakban szükséges a lakás szellőztetésének minimalizálása, különösen a dél körüli órákban. – Megfelelő idő a szellőztetésre a késő éjszaka, vagy a kora hajnal.
– Gyakrabban kell hajat mosni, hogy a hajba ragadt pollenszemeket eltávolítsuk.
Ha végképp elegünk lett a végtelen viszketésből, akkor látogassunk el a tengerpartra, igazi felfrissülés lesz!

– komposzt:

Földszerű, sötétbarna színű, magas szervesanyag-tartalmú anyag, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő környezeti hatások mellett.
• A komposztálás jelentősen csökkenti a háztartásokból elszállítandó hulladék mennyiségét, így az igen nagy költséggel épülő, de környezetünkre nézve biztonságos hulladéklerakók élettartama megnő. A komposztálással javíthatjuk kertünk talajminőségét és a növényi eredetű hulladékokat hasznosan juttathatjuk vissza a természet körforgásába. Komposztálás esetén nem kell műtrágyát venni a kertbe, és nem kell megfizetni a nagyobb tömegű zöldhulladék elszállítását. A komposztálás elősegíti a folyamatban részt vevő családtag(ok) környezettudatos magatartásának fejlődését.
Miből készíthetünk komposztot?
– kaszálék, lomb, avar• – ágnyesedék (max.: 5 cm vastag és 5 cm hosszú lehet)
– gyümölcs és zöldség maradék (pl. almacsutka, burgonyahéj)
– virágok, évelőnövények
– kávézacc, teafű
– tojáshéj (apróra törve)
– növényevő kisállatok ürüléke, természetes alapú alom
– kis mennyiségben: apró csont, fahamu, fűrészpor, gyaluforgács,

Mi nem kerülhet a komposztba?
– építési törmelék
– vegyszerrel kezelt faáru
– húsmaradék, olaj
– üveg-, fém- műanyag- és papírhulladék

Mi kell a komposztkészítéshez?
– komposztláda
– vásárolhatunk, vagy magunk készíthetünk komposztládát deszkából, illetve téglából. Nagyobb kert esetén (200-300 m2) célszerűbb komposztprizmát készíteni. Minimum 80 cm-es legyen egy-egy oldala!
– metszőolló, esetleg aprítógép
– rosta szitáláshoz
– kerti föld a rétegezéshez, takaráshoz
– “Zeolit” ásványi anyag, amely nedvszívó és szagtalanító (ajánlott)
– “Alginit” ásványi anyag, amelynek sok tápeleme hasznos a növények számára
Hogyan készül a jó komposzt?
– Félárnyékos, sík területet válasszunk a komposztáláshoz!
– Friss hulladék hozzáadásakor előzetesen jól keverjük össze az előkészített zöldhulladékot!
– 20 cm-ként alkalmazzunk földréteget! Ezzel elkerülhetjük a komposzttest kiszáradását.
– Nedvesítsük be a komposzthalmot, hogy a mikroorganizmusoknak megfelelő életkörülményeket tudjunk biztosítani.
– Nem szárad ki a komposzt, ha folyamatosan esővízzel öntözzük, vagy kilyuggatott műanyag fóliával takarjuk le aszályosabb időszakban.
– Maximum 1 méter magasságig rétegezzük a komposztot!
– A lehullott falombot fűnyíróval is apríthatjuk.
– Nem rothad meg a komposztunk, ha átnedvesedés esetén átrakjuk, levegőztetjük és száraz levelet, fűrészport vagy homokot keverünk hozzá.
– Akkor a leggyorsabb a komposztálódás folyamata, ha minden egyes rétegben tápanyagban gazdag (pl. friss fűkaszálék, konyhai hulladék) és cellulózban bővelkedő (pl. fanyesedék, száraz lomb) hulladékot tudunk egymással összekeverni.

Mire használhatjuk a komposztot?
– Kertben kitűnő anyaga talajjavításhoz.
– Ültetéskor növények alá kerülő földhöz lehet keverni a komposztot.
– Lakásokban virágcserepekbe, balkonládákba rakhatunk komposztot.
– Zöldség- és virágágyások, szőlők, gyümölcsösök termékenységét segíthetjük elő, ha azok talaját 2-5 l/m3 mennyiségben beterítjük komposzttal, majd azt beforgatjuk az alatta lévő földbe.

forrás: http://viragosmagyarorszag.itthon.hu/

– növényvédelem:

(szerkesztés alatt…)

*Siófokon és vonzáskörzetében ingyenes szaktanácsadás, egyéb esetben 100Ft/km kiállási költség.